Egy év telt a felfoghatatlan tragédia óta, s bár azóta már új bajnokság zajlik, s a válogatott is túlvan egy világbajnokságon, a világklasszis beállós emléke cseppet sem halványul. Hogyan is lehetne elfeledni Anita önfeledt gólörömét, mosolyát, s találatait, amelyek oly sokszor jelentettek győzelmet csapatának.
Kulcsár Anita emlékét igyekszik méltóképpen megőrizni a magyar kézilabda- és sporttársadalom. Utolsó klubja, a Dunaferr augusztusban, hagyományteremtető szándékkal rangos emléktornát rendezett, Anita mezszámával ellátott pólókat vehettek a szurkolók, a bevételből pedig a feledhetetlen beállós nevét viselő alapítványt hoznak létre.

A World Handball Magazin és a Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) internetes voksolásán hatalmas fölénnyel választották meg a 2004-es esztendő legjobb kézilabdázójának, s a szentpétervári világbajnokság kapcsán is minduntalan felmerült: mi lenne, ha Kulcsár Anita is ott lehetne a magyar válogatottban?
Hatalmas űr maradt utána, s nemcsak azért, mert valóban a világ legjobb beállósa volt. Nemcsak a játékos hiányzik a pályákról, hanem az ember, akit képtelenség volt nem szeretni.

Dunaújvárosban nagyon nehéz volt a 2005-ös tavaszi szezon Kiss Szilárdnak és segítőinek: a szakma mellett folyamatosan ápolnia kellett a tragédia súlya alatt megtört játékosok lelkét is. Egy videoelemzésen például olyan mérkőzés kazettája került elő, amelyen Anita is játszott. Amint feltűnt a beállós, azonnal abba kellett hagyni a vetítést…

Manapság csendben emlékeznek a társak a Dunaferrnél, az Eszperantó úti csarnokban pedig ott látható a visszavonultatott 22-es számú mez. Ma este, a tragédia évfordulóján gyertyát gyújtanak a csarnoknál, február 4-én, a Győr elleni rangadó előtt pedig a létesítmény bejáratánál felavatják Kulcsár Anita emlékművét.