Kézilabda interjú-sorozatunkat egy olyan edzővel kezdjük, akinek már fiatal kora ellenére sokat köszönhet a sportág, valamint a Worldhandball.com. Honlapunk ugyanis olvasható angol nyelven, ami nehéz vállalkozás. A kézilabda nem egy tipikus angolszász játék, így szakmai vitákat évtizedekig csak németül lehetett folytatni. Jól tudta Marczinka Zoltán, hogy a sportág népszerűsítése miatt óriási szükség lenne egy angol nyelvű „tankönyvre” – benne a játék valamennyi szakkifejezésével.

A magyar edző a 1988-ban költözött Ausztráliába, ahol elhatározta, hogy a helyi edzőket kisebb szakmai kiadványok segítségével képzi tovább. Marczinka túllőtt a célon és felesége segítségével három és fél év alatt megírta az „A Comprehensive Study of Handball” (Kézilabdázás) c. könyvet, amellyel megalkotta a sport angol nyelvű terminológiáját. És, hogy mekkora sikere lett a könyvnek?

– Először angol nyelven három, majd magyarul ötezer példányban fogyott el – meséli Marczinka. Most kellene újranyomni, egy kicsit átdolgozni. Pedig eredetileg csak az ausztrál tornatanároknak szántam egy kisebb brosúrát mankóként. Aztán ebből lett egy komplex mű. 1992-ben az IHF ránézett és azt mondta, hogy ez „a könyv”. Kisebb nyelvi módosításokkal elfogadták, azóta ez az alapja a kézilabda szaknyelvének.

– Tehát magyar változat ekkor még nem is volt.

– Nem. ’92-ben meghívott az IHF a barcelonai olimpiára, ahol bemutattam a könyvet. A magyar szövetség ekkor ajánlotta fel támogatását a magyar kiadáshoz. Az egészet át kellett dolgoznom magyarra és Harle Tamás kiadói segítségével megjelentettük.

– Azóta már az európai és a nemzetközi szövetség előadója vagy. Mi a feladatod?

– Az IHF 2001-ben négy évre beválasztott az edzői bizottságba (Commission of Coaching Methods), majd ezt újabb négy élvre, 2009-ig meghosszabbította. Ez óriási megtiszteltetés. Évente egy-két előadást tartok edzői kurzusokon. Aztán 2003-ban a magyar szövetség felterjesztett az EHF előadói közé, amit az Európai Szövetség elfogadott. Ezen kívül még a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felzárkóztatási programjában is részt veszek. Az óceániai térségbe járok el, előadásokat tartok viszek mezt, labdát…

– Mivel foglalkozik az EHF vagy az IHF kurzus előadója?

– Utolsó tanulmányom például a 2003-as női kézilabda világbajnokság és az athéni olimpia összehasonlítása. A célom az volt, hogy a viszonyítás segítségével tendenciákat mutassak be a női kézilabdázásban, megmutassam, merre fejlődik a játék. Azért is érdekes a tapasztalatom, mert mindkét versenyt a helyszínről néztem meg. A számok azonban nem hazudnak, így leginkább a mérkőzések statisztikái alapján készítettem el a tanulmányt.

– Merre halad a játék?

– Levontam a tanulságokat, és többek között azt láttam, hogy a megoldás már nem a védekező-specialista játékosok becserélgetése, hanem a több egyenrangú játékos alkalmazása védekezésben és támadásban. A kapusok szerepe is felértékelődött, de minderről részletesen a tanulmányban…

– Kinek szólnak az anyagok?

– Minden edzőnek. Általános tendenciákat figyeltem, nem egyéni értékelést adtam. Tanulni mindig a legjobbaktól kell, tehát bármely klub edzője fel tudja használni. Persze a lényeg az, hogy foglalkozzanak vele, egyetérteni egyáltalán nem kell!

– Most min dolgozol?

– Júniusban vettem rész egy edzőkonferencián, amelyen többek között Maximov, Constantini és Bengt Johansson adott elő. Az ő előadásaiknak a kivonatát készítem el. A nagy dobás azonban, a Kézilabdázás szakkönyv interaktív, számítógépes kiadása lenne. Ehhez sok pénz kell, de még a könyvnél is szemléletesebben tudná bemutatni a játék lényegét.

– Mégis, kívülállók számára a kézilabda ennél azért egyszerűbb játék: hasznos ez a sok elméleti munka?

– Hát nézd, a meccsek a pályán dőlnek el, de egy kis felkészülés azért sohasem árt…