Rangadóhoz méltó hangulatot teremtett a győri csarnokban a fantasztikusan lelkes és hozzáértő közönség, amely már a bemelegítéskor is teli torokból biztatta kedvenceit. A játékosok érezhették, az előző idény aranycsatájának visszavágója vár rájuk, amelyben minden labdának, minden kimaradó helyzetnek sorsdöntő jelentősége lehet.

Ferling rutinja kellett a vendégeknek

Szinte tökéletesen ismerte egymás taktikáját a két BL-csapat, ezért az edzőknek az volt a legfőbb dolguk, hogy rábírják tanítványaikat a lehető legpontosabb, legfegyelmezettebb játékra. Azt, hogy ne engedjék kibontakozni az ellenfelet, a találkozó elejétől inkább a Győr tudta megvalósítani. Az ETO vezéregyénisége ismét Görbicz volt, akinek támadásban középen nemcsak társai irányítása volt a dolga, hanem keményen kellett ütköznie a rá kilépő Borbással, egykori csapattársával, aki piócaként tapadt rá. Ezzel olykor meg is zavarta Görbiczet, illetve ezzel együtt az ETO támadásépítését.

Ez persze nem volt magyarázat egy-egy kimaradó hazai ziccerre, amely mind az első, mind a második félidőben bosszúságot okozott a szurkolóknak és az edzőnek. Herr gyors indításai pontosak voltak, valamint Gogirla és Mörtel is többször került kihagyhatatlannak tűnő helyzetbe, ám Sirina ismerte a lövőrepertoárjukat, illetve olykor ők maguk is pontatlanul lőttek.

Az elkapkodott hazai akciókból szeretett volna gyorsan kontrázni a Dunaferr, ám a fürge győriek idejében visszaértek saját kapujuk elé, és ezzel felállt védelem elleni támadásra kényszerítették vetélytársukat. Tegyük hozzá, ettől mindkét csapat szívesen eltekintett volna, hiszen egyik erősségük a világszínvonalú, pokolian agresszív védekezés. A Dunaferr középen erőltette akcióinak zömét, ezért szélsői csak ritkán kerültek helyzetbe.

Nagyon erőszakos, de nem irgalmatlan küzdelemben a Dunaferr akcióit Ferling dirigálta, akinek a rutinja nélkül aligha tudta volna tartani magát a főleg védekezésben jeleskedő vendégcsapat. Okosan, pontos labdákkal hozta helyzetbe Radulovicsot és Kindlt, ám az átlövők néha feleslegesen kockáztattak, máskor pedig pontatlanul, gyámoltalanul zárták a támadást. Ezért aztán Ferling maga vállalkozott lövésre, és rendre betalált.

Csapatkapitányok különmeccse


Mehlmann és Balogh állt az Újváros védekezésének tengelyében, a zavaró szerepkör pedig Gáspárnak jutott, aki Borbással karöltve igyekezett már tíz-tizenegy méterre a kaputól éket verni Görbicz és társai közé. A végeredmény: gyakran megakadt az irányító és Djokics eredményes kapcsolata. Ezt azonban szenzációsan ellensúlyozta Bradeanu és a fokozatosan belelendülő Gogirla erőszakos, gólerős játéka.

A két csapatkapitány, a rangadó két kiemelkedő egyénisége, Görbicz és Ferling egyre gyakrabban akaszkodott össze, hiszen Róth Kálmán mester védekezésben az ellenfél irányítójára állította saját tanítványát. Fáradó játékosainak több pihenőt adott a hazai tréner, és egyre gyakrabban jutott szóhoz Lazer és Nagy, valamint Herrt is kitűnően helyettesítette Petróczi. A rutinos Bradeanu lövéseire nem volt ellenszerük sem a vendégek védőinek, sem az egyébként remekül védő Sirinának. Úgy tűnt, a védekezési taktikák megméretésének mérkőzésén inkább a Győr elképzelései valósultak meg, és ez különösen a csata végjátékában igazolódott. Ennek egyik döntő oka az volt, hogy a remekül védő Herr helyére a szintén jó formában levő Petróczi állt, aki előtt mozgékony, erőszakos fal védekezett.
Végig kitűnően védekezett a győr

A Dunaferr támadójátékát végig meghatározta a győriek kitűnő védekezése, a saját kapujuk előtt viszont hatékonyabb volt a vendégek játéka. Ez Sirina bravúrjainak volt köszönhető, illetve a magas belső védők is igyekeztek meggátolni a Győrt a gólszerzésben.

Mestermérleg
Róth Kálmán, a Graboplast ETO vezetőedzője: - Az első félidőben igen sok hibával, nulla kézilabdát játszottunk, a fordulás után kissé megnyugodott a csapat, agresszívabbá vált a védekezésünk, és gyors indításokból sikerült olyan előnyt szereznünk, mely végül is magabiztos győzelmünket hozta.
Kiss Szilárd, a Dunaferr NK vezetőedzője: - Olyan meccset veszítettünk el nagy különbséggel, amely sokkal szorosabb lehetett volna. Sőt az első félidő játékában a győzelem lehetősége is benne volt. A szünet után már több gondunk akadt, ebben az időszakban főként a támadásaink nem sikerültek.

A mérkőzés legjobbja: Görbicz Anita

Görbicz Anita (jobbra) szokása szerint zseniálisan kézilabdázott

- Készült-e valamilyen meglepetéssel az újvárosiak ellen?
- Nem, hiszen a két csapat nagyon jól ismeri egymást - válaszolta Görbicz. - Ugyanúgy gyakoroltunk a Dunaferr elleni mérkőzés előtt, mint a többi bajnoki csatára készülve. Legfeljebb valamivel több munkát végeztünk, illetve alaposabban elemeztük a videofelvételeket.

- Mi volt csapata legfőbb erénye a rangadón?
- A második félidőben a leindításaink lényegesen jobban sikerültek, mint az elsőben, amikor túlságosan sok gólt kaptunk. Feljavult a védekezésünk, valamint kapusaink is többször védtek bravúrral. A védekezésre összpontosítottunk, szerintem eredményesen.

- A Dunaferr azt nyújtotta, amire számítottak?
- Azt gondoltuk, hogy ellenfelünk gyakrabban választja a nyitott védekezést, de ezúttal nem csak ezt a variációt alkalmazta. Szerencsére felkészültünk a zárt védelem megbontására is, vagyis semmilyen meglepetés sem ért bennünket. Csapatként jelesre vizsgáztunk, úgy is mondhatnám: jelentősen átalakult együttesünk egységes maradt.

NS-szakértő: Hoffmann Beáta - Magabiztosabb volt az ETO
Az első félidőben ideges hangulatú, sok hibával tarkított, nyögvenyelős játékot láttunk, rengeteg hibával, sok eladott labdával, pontatlan lövésekkel. A második játékrészben a kapuscsere és az agresszívabbá váló védekezés hatására magabiztosabban játszott az ETO, jó védekezés mellett lerohanásokból érte el góljait. Az agresszív védekezésből a győriek jöttek ki jobban, és hátulról építkezve szép támadásokat vezettek, ekkor már pontosabbak voltak a lövések, és a közönség szórakoztatására még egy sikeres kínai figurát is sikerült bemutatniuk. Ami az egyéni teljesítményeket illeti, véleményem szerint Görbicz Anita mindvégig irányította a játékot, a mezőny legjobbjának bizonyult, és Bradeanuval együtt jelentős része van a hazai csapat győzelmében. Rajta kívül még Petróczi, valamint Djokics védőmunkája dicsérhető. A vendégeknél Nagy Ivett nyújtott egyenletes, jó teljesítményt, rajta kívül Bulath és Borbás játéka is tetszett. Sirina a már megszokott jó formájában védett.

Kár a feszültségért
Suttogva, pletykaként terjedt a győri csarnokban a csata előtt, hogy az újra - miként az első fordulóban is - aranyszínű mezben fog játszani a Graboplast. Ennek lelki hadviselési szempontból is volt jelentősége, hiszen az előző évadban éppen a Dunaferrt fosztotta meg bajnoki címétől Róth Kálmán együttese. A hazai szurkolók úgy vélték, az arany ezen a mérkőzésen és az egész idényben kötelezi a győri lányokat.

Az újvárosiak mestere, Kiss Szilárd arra panaszkodott a bemelegítéskor, hogy Bulath vállsérülést szenvedett, ám ennek ellenére is vállalta a találkozót. Kár, hogy feszültséget teremtenek a két csapat között, amikor néhányan azt taglalják, hogy egykori győriek hányan játszanak nálunk - tette hozzá a szakember. - Ezek a játékosok nem véletlenül hagyták el volt klubjukat, és a mai profi világban már nincs jelentősége, hogy ki honnan jön, hol nevelkedett.”
Persze friss ellenpéldát is lehet említeni az előbbi polémiára: a győri származású Kocsis Erzsébetnek, a Dunaferr NK ügyvezetőjének lánya, Sári Barbara a Győr serdülőegyüttesének egyik nagy reménysége.

Egy mondat erejéig még a fiataloknál maradva, ráhangolta a rangadóra a közönséget a győri ifik 33-24-es győzelme, amelyet hangosan ünnepelt a publikum. A szurkolók ugyanis már egy órával a csata előtt megtöltötték a lelátókat, igaz, ez nem volt csoda, hiszen az ülőhelyek kilencven százalékát bérletesek birtokolják.

Kovacicová vizsgázik